George I. Papamastorakis

George I. Papamastorakis (1863-1917) kulcsfontosságú alakja a krétai történelemnek, aki a politikai eltökéltség és a nemzeti identitás szellemét testesíti meg egy viharos korszakban. Viannosban született, politikai pályafutása a krétai ügy iránti szenvedélyes elkötelezettséggel kezdődött, amelyet a 1906-os új alkotmány kidolgozásában való részvétele jelzett, ami jelentős lépés volt az 1899-ben létrehozott elavult keretrendszer helyébe.

Politikai Karrier és Eredmények

A Michelidakis Nemzeti Párt képviseletében Lassithi megye képviselőjeként megválasztott Papamastorakis gyorsan kiemelkedő politikai vezetővé vált, 1907-ben újra megválasztották. Felemelkedése folytatódott, amikor a Kormány elnöki és az Igazságügyi Miniszteri szerepét vette át, később belügyminiszterként is szolgált. 1908-ban Papamastorakis lett a Végrehajtó Bizottság vezetője, ami a Kréta miniszterelnökének felelt meg. Az egyik figyelemre méltó eredménye az Agrár Rendőrségi Törvény bevezetése volt, amely a mezőgazdasági gyakorlatok modernizálására és a krétai gazdák megélhetésének javítására irányult.

A "Egyesülés vagy Halál" szenvedélyes jelszava által hajtva, Papamastorakis fáradhatatlanul dolgozott a Georgios Theotokis vezette görög kormány mellett. Közös erőfeszítéseik csúcspontja egy történelmi határozat volt 1908 szeptemberében, amely kihirdette Kréta Görögországgal való egyesülését, a krétai nép vágyainak visszhangját adó széleskörű tüntetések után. Azonban ennek az egyesülésnek a megvalósítása jelentős akadályokba ütközött az Oszmán Birodalom háborús fenyegetései miatt.

• 1910-ben Papamastorakist öt krétai képviselő egyikeként választották meg Attikában és Boeotiában, ami feszültséget okozott Törökországgal és európai figyelmet keltett a média tudósításain keresztül.
• Eleftherios Venizelos 1910-es lemondását követően Papamastorakis kitartott a krétai görög parlamentbe való integráció mellett.
• 1912. május 19-én egy krétai képviselőkből álló delegációt vezetett, amely a görög parlamentbe való felvételt követelte, egy olyan erőfeszítést, amely, bár kezdetben elutasították, végül 1912 októberében sikerrel zárult, amikor Venizelos megadta számukra a belépést.

Papamastorakis fáradhatatlan erőfeszítéseinek csúcspontja 1913. december 1-jén valósult meg, amikor a régóta vágyott egyesülés hivatalosan is megvalósult. Kivételes hozzájárulásai Kréta felszabadításához és a sziget Görögországba való sikeres integrációjához nem maradtak észrevétlenek. Felbecsülhetetlen szolgálatának elismeréseként a rangos Aranykereszt kitüntetésben részesült, amely tanúsítja tartós örökségét a krétai autonómiáért és a nemzeti egységért folytatott harcban.